Az előadás rövid áttekintést nyújt a szegénység etnográfiai – vagyi...
Az előadás rövid áttekintést nyújt a szegénység etnográfiai – vagyis tartós résztvevő megfigyelésen alapuló – kutatásának néhány elméleti, módszertani, és morális problémájáról. Az amerikai antropológus Oscar Lewis (1914-1970) a szegénység kultúrájának fogalma révén vált ismert és vitatott szerzővé. A fogalom azokat a megfigyeléseket volt hivatott egybefogni és magyarázni, melyeket Lewis Mexikó és Puerto Ricó falusi és városi szegénytelepein szerzett az 1950-es és 60-as években. A szegénység kultúrája egy intuíció rögzítésére szolgált, egy torzóban maradt munkát jelöl, melyhez tényleges elmélet nem társítható. Mégis, a 60-as évek szegénység elleni programjainak és a polgárjogi küzdelmeknek a kontextusában Lewis lett az első kutató, akit a társadalomtudomány és a közpolitika területén egyaránt az „áldozat hibáztatásával” („blaming the victim”) vádoltak. Munkái a szegénység etnográfiai tanulmányozásának alapító szövegei közé tartoznak. Az utána jövő kutató generációk – jórészt követve témafeltevéseit – igyekeztek elhatárolni magukat a nevével fémjelzett buktatóktól. Az utóbbi időben főként az amerikai szociológia intézményrendszerén belül a szegénység kulturális elemzése újabb virágkorát éli. Az előadás Lewis pályájának rövid áttekintése, valamit a nevéhez fűződő fogalom keletkezéstörténete mellett kitér arra, hogy milyen módszertani, politikai és morális dilemmák jellemezték az ide vágó vitákat. A bírálatok ellenére a szegénység kulturális elemzése miért tűnhet még ma is ígéretes vállalkozásnak?
Hozzászólások