A januári, remek STS műhelykonferencia után néhány tudomány- és technológia tanulmányok témájú teaházzal (!!t!), és talán egy őszi körrel próbálunk közelebb kerülni ehhez a területhez és kutatási programhoz.
A csütörtöki teaház leírása:
"A tudományos ismeretterjesztő és napi sajtó hemzseg az olyan riportoktól, ahol valamely csoda-technológia gyógyulást ígér különböző fogyatékkal elő embereknek. Míg ezek a hírek a fogyatékosságot adott állapotként kezelik, amelyre kvázi megváltást hoz majd az új kütyü, itt arra próbálok rávilágítani, hogy ezt megelőzően, és ebben a folyamatban milyen szerepet játszik technológiai környezetünk abban hogyan valaki fogyatékossá vagy 'ép-testűvé' váljon.
Az előadás a STS (science and technology studies) és disability studies egy közös metszetét járja körül. Célja hogy rávilágítsak néhány problémára, amelyek a támogató technológiák (assistive technologies) kapcsán merülnek fel. Ezek olyan technológiai segédeszközök, amelyek célja a használó funkcionális vagy érzékszervi kompenzációja. A klasszikus támogató technológiák közé sorolható a faláb, a vakok által használt fehér bot, vagy az üvegszem. Ugyanakkor míg az előbbiek használatához sokszor stigma kötődik az olyan 'normális' technológiák mint egy szemüveg vagy egy (fog) protézis ugyanazokat a funkciókat látják el.
Hogyan gondolkodhatunk olyan összetett kategóriákról mint képesség, funkció és normalitás (a nem-fogyatékos, 'ép-testű' értelemben) különböző mainstream és speciális technológiák empirikus vizsgálatán keresztül? Kiinduló feltételezésem, hogy a fogyatékos és normális kategóriák összefüggnek, kölcsönösen definiálják egymást, létrehoznak és újratermelnek adott társadalmi hierarchiákat és uralmi viszonyokat. Ugyanakkor amíg a 'nyomorék' vagy a 'cigány' jelentékeny és jelentőségteljes kategóriák amelyek sokszor negatív figyelmet vonzanak azokra akik így lettek megjelölve, az 'ép-testű' vagy 'magyar' megjelöletlen kategóriák, amelyek hordozói sokszor feltűnés nélkül lehetnek 'mások'. Ez szépen összecseng azzal a ténnyel, hogy az, hogy mi számít normálisnak egy adott társadalomban történetileg és kulturálisan esetleges. Itt azokra a módokra szeretnék rámutatni, ahogyan a különböző speciális és mainstream technológiák hasznos adatforrásokká válhatnak, ha valaki ennek az esetlegességnek a határvonalait és anyagi megtestesüléseit kutatja.
Az előadás négy részből áll: Először két különböző stratégia, az univerzális dizájn és támogató technológiák tárgyalásával vizsgálom azt, hogy ki is válik fogyatékossá függ az adott technológiai rendszertől amelyben él. Ezután különböző protézisek és a köztük lévő különbség tárgyalásával arra próbálok rámutatni, hogy hogyan gondolkodhatunk a normalitás különböző rezsimjeiről, és a hogyan testesül meg technológiában a különböző implicit normarendszerek közötti különbség. Ezt követően arra próbálok rávilágítani, hogy a normalitás és populáció fogalmai milyen módon válnak részévé és sokszor korlátaivá a támogató technológiák fejlesztésének. Végül kísérletképpen felvetek egy új típusú materialista egyenlőtlenség fogalmat amelynek alapja az árutermelés módja, standardok és a különböző testek közötti feszültség."
Füzesi Péter öregtekes, a Lancaster Egyetem szociológusa.
Hozzászólások