Schulek Frigyes építész, a műemlékvédelem meghatározó alakja, 1903-ban pályatársa, Steindl Imre halálát követően a m. kir. József Műegyetemre, a Középkori Építési Tanszék élére került. Schulek Frigyes műveltségét, művészetét tekintve a XIX. század tudományosságának és gondolkodásának örököse. A XX. század hajnalán a Műegyetem falai között folyó építészképzést számos kortárs mellett az utókor is a historizmus szellemiségét megcsontosító, a valós társadalmi igényekkel ellentmondó tevékenységnek tartotta, azonban a mélyfúrás merőben eltérő képet mutat. Schulek Frigyes tanszékén a szigorú, historizáló oktatási koncepció kiteljesítésével párhuzamosan egy stiláris kérdésekben toleráns milieu jött létre. Így történhetett, hogy a historizmus fellegvárában alakult ki a XX. század
első felének egyik legmeghatározóbb haladó szellemű csoportosulása, a Fiatalok. Előadásom célja a tanszéki oktatási módszertan és struktúra deskriptív bemutatása mellett az elméleti képzés esetében a
tudománytörténeti háttér, a gyakorlati metodikával kapcsolatban pedig a műemlékvédelemhez kötődő szálak vizsgálata.
/Salamon Gáspár/
Az előadás egy nagyobb programsorozat bevezető alkalma, melynek fő témája a Műegyetemen folyó építészoktatás.
Hozzászólások