Kilencen élnek egy lakásban. De ez olyan lakás, aminek egyik sarkában nyár van, a másikban tél, a harmadikban hajnal, a negyedikben alkonyat. A lakók úgy beszélnek egymással, mintha valóban beszélnének. Úgy esznek, alszanak, porszívóznak egymás mellett, mintha együtt élnének - úgy nézik, mintha látnák egymást.
Magyarok. Az egyik Dublinban, a másik Tokióban, harmadik Genfben, Norvégiában, Amszterdamban, Mexikóban, Kőbányán. Valójában csetelnek egymással, blogolnak, kommentelnek, de a technikát kivágtuk a képről. A globális, elektronikus hazát, Hungarit, a
zene helyettesíti. De nemcsak azt. Zene helyettesíti a színeket, a szagokat is, a közelséget, a mozdulatokat, az életet.
Hozzászólások